Nemrég kezdődött a suli. Nekem most új, mert most mentem gimibe. Úgyhogy épphogy amikor szoknám a szokásokat meg a környezetet... hát nem megbetegedem? 

Naigen. Szóval ez az én fajtám:]. Nade végülis mindegy, ha beteg vagyok, akkor az vagyok. Egy hétre itthon lettem parancsolva. Az egy hetemnek holnap lesz az uccsó napja. Úgyhogy jó sokat kell majd pótolnom, mert angol előkészítős osztály... Napi szinten angol dogák>.< Hátigen...

Csak azt tudnám miért este jönnek a gondolataim. Állandóan, mikor elmegyek lefeküdni, hogy majd alszom egy jót, eszembe jutnak dolgok. Hogy mit vegyek fel holnap, hogy akarom kisminkelni magam, mit csináljak a műrasztákkal? És csak jönnek, jönnek és jönnek. És akkor ezekből még elágazik vagy két-két gondolat... ááh. Nemértem én ezt. Egész nap itthon vagyok egyedül, de akkor nem jönnek ilyen gondolatok. Mi lehet az, ami este hat rám itt a sötétben? A monitor fénye? Az egyedüllét? Nemtudom. Mindenesetre ilyenkor ömlik belőlem a gondolat.

Uhh, holna meg korán kéne kelnem, mert anyuval meg megyünk vérvételre. Ez már megszokott, most mégis régen voltam már. Kíváncsi leszek mit találnak a véremben. Kicsit félek is a cysta miatt. Nem akarok most megint más bajt. Most már végre suliba akarok menni. Valamit tanulnom is kéne ebben az évben, hogy le is tudjak tenni valamit az asztalra...

Ma eléggé elsuhant a napom. Dél óta, mintha percek alatt tűnt volna el. Darren Shan-t olvastam, és nagyon elvesztem a képzeletem világában. Nem nagyon érzékeltem az időt, mit ne mondjak^^. A hülye gyógyszereimet is majdnem elfelejtettem bevenni. Fránya gyogyik. Persze aztá mire nem jók azok? Azok nélkül meg megdöglenénk. Szánalmas. Vagy mégsem. Ez tény. Mindegy. Szóval képzelet. Nagyon jó beleélni magamat egy történetbe. És akkor csak elképzeled és nemfoglalkozol semmi mással. Normális esetben. Én viszont msneztem mellette^^. Ez vagyok én:D. Mindegy, jó volt egyszerre két dologra koncentrálni. Ha már telefonálás közben nem tudok öcsémre figyelni. Az más kérdés, hogy rá nem is akarok^^ ...

Ma viszont megtaláltam a régi naplómat. Vagyis az egyetlen naplómat. 2006 óta írom. Ma is írtam bele:]. Átmegy minden érzelmi szintemen. Van benne utálat és szeretet. Meeg... Hát... Najó, végülis csak utálat meg szeretet van benne, de az töményen. És megbocsátás. De az csak kétszer. Érdekes volt beleolvasgatni. Már régóta kerestem azt a füzetet. Elég durva emlékek ébredtek bennem fel. A legdurvább, hogy pontosan emlékeztem azokra a szavakra és körülményekre, amikor írtam azokat a sorokat. Ijesztő.

Mára ennyi, megyek aluszni. Remélem most nagyobb sikerekkel, hogy leírtam gondolataimat^^

Estét. 

by: szAsz