Nem is tudom mit írjak. Az fáj-e, hogy egyedül vagyok, vagy az, hogyha megszólalok, akkor olykor meg sem hallanak. Nem akarok megint ebbe az állapotba esni. Egyszer-kétszer volt már ebből baj. Nem akarok sírni. Nem akarok egyedül lenni. Tény, hogy tegnap még élvezni akartam az életet, meg úgy odavoltam. De minden szar. Nekem nincs kedvem. Semmi vagyok. Senki.

El szoktam gondolkodni azon, hogy milyen lenne ha néma lennék. Teljes csendben. És akkor mindenki elfelejtené a hangom... mindenki.
Nem. Nem érzem magam jól. Én nem tudom mit várok el másoktól. De én úgyérzem mindig segítettem nekik. Akkor most miért van ez?

Kész. Nincs több leírni valóm.